Egy teknős a kerítésoszlopon. Miről szólhat ez a kép? Például arról, hogy került a teknős az oszlopra? Nem tudjuk, de egészen biztos, hogy nem a saját erejéből jutott el odáig. Valaki odatette. Az életünk tele van ilyen "teknős-pillanatokkal". Elérünk valamit, feljutunk egy „oszlopra”, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mindez a saját munkánknak, tehetségünknek köszönhető. A mai világ azt sulykolja belénk, hogy a legfontosabb dolog a „megvalósítani magamat”. Kihozni az életből mindent, amire csak vágyom. De mi van, ha ez az egész egy illúzió? Ha az életünk nem velünk kezdődik és nem velünk ér véget? Mert van egy életlánc. Egy lánc, amiben mindannyian csupán egy-egy láncszem vagyunk. Bolyki László ír erről Apák és Fiúk című könyvében. 

Az életlánc annak a felismerését jelenti, hogy előtted is voltak generációk, és utánad is jönnek. Voltak szüleid, nagyszüleid, sok generáció. Rengeteg ember előtted. És nem is ér veled véget az élet itt a földön sem. Benne vagy egy életláncban. Kapcsolódnak egymáshoz generációk. Mint láncszemek egy láncban. 

Az életem egyszerre fontosabb és kevésbé fontos

Ez a felismerés, az életlánc, az éledet egyszerre teszi fontosabbá, és kevésbé fontossá, mint gondolnád. Fontosabbá, hiszen nem ér véget velem az élet, amikor itt lezárul az életem. Rámutat arra, milyen fontos az örökség, amit tovább fogok adni a gyermekeink, utódaink számára.  Élek-e olyan életet, hogy a következő generációnak, a gyermekeimnek ne kelljen a nullárók kezdeni?

Nem hagytak vagyont a nagyszüleim a szüleinkre, másrészről mégis óriási örökséget adtak tovább. Mert elkezdték követni a Jézust, és járták végig ezt az utat. Nem a nulláról kellett kezdeni. Végtelenül hálás vagyok ezért. De azért is, mert hűségesek voltak a házasságukban egy életen át, ami szintén jelentős örökség. Nagyon fontos, mit adok tovább. Mert Benne vagyok egy életláncban.

Másodszor, kevésbé fontossá tesz. Ez nem arról szól, hogy nem számítasz. Hanem arról, hogy nem neked kell mindent megvalósítanod. Nem kell eljutnod mindenhová. Nem neked kell mindent elérned. Az élet nem egy sprint, amit egyedül futsz, és mindenáron meg kell nyerni. Sokkal inkább egy váltófutás. A szüleink futottak egy szakaszt, mi most futjuk a miénket, és a gyerekeink fogják folytatni.

Igen, Az életlánc egyszerre teszi fontosabbá, és kevésbé fontossá az életedet.

A legfontosabb kérdés pedig az, hogy mit adsz tovább?

Hogy dől el, mit adunk tovább? Nagyon tetszik egy mondás, amit nem tudom hol hallottam, "Nem tanithatsz meg semmit a gyerekednek, de mindent megmutathatsz." Nyilván egyfajta túlzás ezt mondani, hiszen taníthatunk is dolgokat a gyermekeinknek, amikor beszélünk valamiről. Inkább azt jelenti, hogy sokkal hangosabban fog szólni, és többet fog számukra jelenteni, hogy valójában mit csinálok. A legfontosabb kérdés éppen ezért az, hogy mit látnak az életembem. Egészen praktikusan: Mivel töltöm az időmet? És mire költöm a pénzemet? 

Péntek este van

Kisgyermekes apák és anyák, most nagyon figyeljetek. Tavaly nyáron 3 napot töltöttünk el Marci fiammal XCC apa fia kihíváson. Nagyon jól éreztük magunkat mindketten. A legmegdöbbentőbb a következő volt, amit hallottam. Ha megnézed, hogy az életedben hány órát fogsz a fiaddal, lányoddal egy helyen, együtt tölteni akkor mit gondoltok 12 éves korukban hol tartunk? Felkavaró hírem van. 12 éves korukig eltöltöttük az együtt töltött idő 70 százalékát. Ha ezt egy héthez hasonlitanam. Ha az élet egy hét, hétfőtől vasárnapig, akkor 12 éves korukban péntek éjfél van. Már csak egy szempillantásnyi hétvége van vissza.

Nagyon kevés időnk van. Használd ki, amennyire csak tudod, hogy időt töltsd a gyermekeddel. Lehet, most néha úgy tűnik, állandóan veled akarnak lenni, és nincs egy nyugodt pillanatod. De hamar vége lesz ennek. Használd ki, amennyire csak tudod, hogy időt töltsd a gyermekeddel.

A már említett könyvben olvastam a következő történetet. Egy idős, megözvegyült férfi, egy nap fölmegy háza poros padlására, és megtalálja a már rég felnőtt, fia hétéves korában írt naplóját. Ahogy beleolvas, újra megelevenednek a gyerekkori pillantot. "Aztán újra belenyúl a fiókba, és előhúzza a saját, ugyanerre az évre szóló üzleti naplóját. Amint kinyitja saját naplóját, tekintete egy lapra esik, amelyen valamiért – csak egyetlen mondat szerepel: „Az egész napot elvesztegettem a Jimmyvel való horgászatra. Nem fogtunk semmit." Nagy sóhajtás után remegő kézzel lapoz Jimmy naplójában ugyanehhez a naphoz, ahol erősen megnyomott, nagy betűkkel ez volt odaírva: „Apával horgászni voltunk. Életem legszebb napja."

„Akárhányszor is csinálsz valamit, egyszer eljön a nap, amikor utoljára fogod megtenni.” 

Sam Harris filozófus írja:– „Akárhányszor is csinálsz valamit, egyszer eljön a nap, amikor utoljára fogod megtenni.” – Lesz egy nap, amikor utoljára olvasol mesét a gyermekednek lefekvés előtt, mert majd többet már nem kéri. Egy alkalom amikor utoljára sétálsz egy jót a testvéreddel. Egy nap, amikor utoljára öleled meg a szüleidet egy családi összejövetelen. Egy alkalom, hogy utoljára hív fel a barátod. Egy alkalom, amikor utoljára ölelheted a férjedet vagy feleségedet a hitvesi ágyban. És lesz egy olyan nap is, amikor utoljára hallasz Jézusról. És nem lesz több. Mert lesz mindenből egy utolsó.

„Akárhányszor is csinálsz valamit, egyszer eljön a nap, amikor utoljára fogod megtenni.” Csináld úgy mintha ma lenne az utolsó.

Jóföldi Endre, Békevár gyülekezet