Valamikor, miközben mi gyermekek voltunk és saját gyermekeink lettek, a gyermeknevelés Amerikában vallássá vált. Mint sok más vallásnál, a gyakorlóitól minden gondolkodás nélküli odaadást vár. Az életben semmi sem lehet fontosabb, mint gyermekeink, és soha nem beszélhetünk hűtlenül az utódainkkal való kapcsolatunkról. A gyerekek minden mást meg kell előzzenek. Ezt a feltevést olyan reflexszerűen fogadjuk el ma, hogy azt is elfelejtjük, nem mindig volt ez így.

imadnivalok_babak.jpg

Hát nem imádnivalók?

A közelmúltban megjelent könyvünkben, a Szent tehenekben (ford. Sacred Cows angol nyelven), a társadalom értelmetlen, de mélyen beágyazott hiedelmeit vettük sorra, melyek a házasságot és a válást övezik. Gyakran megkérdezik tőlünk, mikor fogunk a gyermeknevelés szent teheneiről írni, s ilyenkor rögtön arra szoktuk kérni a kérdezőt, halkabban beszéljen, és idegesen tekintgetünk körbe, hogy megbizonyosodjunk róla, senki más nem hallotta a kérdést.

Ahhoz, hogy megértsük a szülői vallás ijesztő erejét, nem kell messzebbre menni, mint a The New York Times 2005-ös Ayelet Waldman esszéig, ahol a szerző arról írt, hogy a férjét jobban szereti, mint négy gyermekét. Oprah Winfrey Hol vannak most? című műsorában a szerző nemrég megerősítette a New York Times cikkében megjelent korábbi gondolatait, és hozzátette, hogy ez a hozzáállásuk nagyon pozitív hatást gyakorol a gyermekeikre, hiszen biztonságban érezhetik magukat a szülők kapcsolatában. Az esszé közzétételét követően Waldmant amerika szerte megszólták, hogy rossz anya, idegen emberek fenyegették meg fizikai erőszakkal, és kilátásba helyezték azt is, hogy feljelentik a gyermekvédelmi szolgálatoknál. Ez nem az, ahogy a civil társadalom nyílt gondolkodásmóddal megvitat egy kérdést. Ez olyan mint, ahogy egy vallás üldözi az eretnekeket.

A vallás eredete

baba_a_fedelzeten.pngA szülői vallás eredete homályos, de egyik első megnyilvánulása lehetett, hogy az 1980-as évek közepén népszerűvé váltak a „Baby on board” (Baba a fedélzeten) matricák. Senki sem helyezhetett volna ilyen jelet az autójára, ha a társadalom már nem fogadta volna el egyöntetűen, hogy az emberi élet értéke a születéskor elérte a csúcspontját, és azt követően folyamatosan csökken. Egy kisgyermek szinte ugyanolyan értékes, mint egy baba, de egy tinédzser már kevésbé, és akkorra, amikor ez a kisbaba már ötven éves lesz, úgy tűnik, senki sem törődik többé azzal, ha valaki belerongyol az autójába. Nem fogsz sok autót látni olyan matricával, amin ez a felirat lenne: „Középkorú könyvelő a fedélzeten.”

A szülői, gyermeknevelési vallás másik jele, hogy kultúránkban teljesen elfogadhatatlanná vált, hogy bármilyen rossz dolgot mondjunk a gyermekeinkről, nem is beszélve arról, hogy azt megvallhassa egy szülő, hogy a gyermekei van amikor nehezen szerethetők. Megengedett társadalmilag, hogy rossz dolgokat mondjunk házastársainkról, szüleinkről, nagynénjeinkről és nagybátyjainkról, de próbáld meg azt mondani: „A gyerekemnek azért nincs sok barátja, mert nem valami könnyen szerethető ember”, és nézd csak meg, mennyire gyorsan kipenderítenek majd a iskolai szülői munkaközösségből.

Te mit nyertél a genetikai lottón?

Amikor az emberek úgy döntenek, hogy gyermeket vállalnak, tulajdonképpen lottózni fognak. A gyermekek a pozitív és negatív tulajdonságok éppen olyan skálájával rendelkeznek, mint a felnőttek, és egyes gyermekek személyisége nem is különösebben hasonlít a szüleikére. A természet azzal védte meg a gyermekeket ez ellen a körülmény ellen, hogy pici korukban ellenállhatatlanul aranyosak, és biztosította, hogy a szülők elég erősen kötődjenek a gyermekekhez ahhoz, hogy barlanglakó őseink ne dobják ki a neveletlen kölykeiket egy hóbuckába. A szülők bármennyire is szeretik gyermekeiket, és szívükön viselik a sorsukat, de nem mindig bírják őket. Az a fickó a munkahelyeden, akit mindenki bunkónak tart, valamikor gyermek volt, és nagyon jó esély van arra, hogy a szülei is észrevették, hogy a gyermekük lehet egy bunkó. Csak nem volt megengedett a számukra, hogy ezt ki is mondják.

A szent anyák kultusza

Természetesen Ayelet Waldman nem azzal vált "istenkáromlóvá", hogy elismerte a gyermekei nem mindig és nem teljesen csodálatosak, hanem mert azt mondta, jobban szerette a férjét, mint a gyermekeit. Ez pedig a "ne legyen más Istened rajtam kívül" kategóriába tartozik. És sok más vallási bűncselekményhez hasonlóan a dolog megítélése nem egyenletesen érvényesül a nemek között. Az anyáknak kötelességük a gyermekeiknek szentelni az életüket, minden és mindenki más felett, ugyanakkor azt hiszem a legtöbb feleség megsértődne, ha a férje ezt mondaná: „Nagyon klassz vagy, meg minden, de ahhoz képest a fasorban sem vagy, amennyire a kisfiúnkat szeretem.”

Az anyák maguk is szentek oly módon, ahogy az apáktól azt nem várják el. Az anyák egy tiszta, vidám világban élnek, tele mesékkel és gyermekdalokkal, és még csak nem is gondolnak a szexre. Egy apa elismerheti anélkül, hogy zavarodott szülőnek tartanák, hogy kívánatosnak tartja a feleségét, de a társadalom nem hajlandó elfogadni Waldmantól, ha feleségként mondja ugyanezt. Az édesanyának nem megengedett, hogy olyan élvezetei is legyenek, amihez a gyermekeinek nincs semmi köze.

Veszélyes vallás

Kétségtelenül előnyökkel is jár a gyermeknevelés vallássá emelése, de nyilvánvaló buktatói is vannak. A szülők, akik nem érzik magukat szabadnak arra, hogy őszintén kifejezzék az érzéseiket, kevésbé valószínű, hogy megoldják az otthoni problémákat. A gyerekeknek, akiket úgy neveltek, hogy ők vannak a világegyetem középpontjában, kemény időszak lesz, amikor ez a vélt különleges helyzetük elkopik, miközben felnőnek és szembe kell nézniük a valódi világgal. A leginkább problémás pedig az, hogy a pár, akik teljesen gyermekközpontú életet élnek, annyira elveszíthetik egymással a kapcsolatot, hogy már semmit sem tudnak mondani egymásnak, amikor a gyerekek elhagyják otthonukat.

 

A 21. században a legtöbb amerikai szerelemből házasodik. Olyan partnert választunk, akik reményeink szerint a lelki társaink lesznek egy életre. Mégis, amikor jönnek a gyerekek, úgy gondoljuk, hogy megnyomhatunk egy virtuális Pause (szünet) gombot ezen a lelkesítő lelki társ narratíván, mert az életünk új prioritása és vallása a gyermeknevelés lett. A lehető legmagasabbra emeljük gyermekeinket, és tudjuk, hogy mindez sikerült, ha végül elhagynak bennünket, hogy megtalálják a partnereiket és végül saját gyermekeket vállalnak.

Miután az isteneink végül elhagytak minket, megpróbáljuk felvenni a régen elhanyagolt házasságunk darabjait, és új célt találni. Meglepő, hogy a válási arány pont az ilyen megüresedett fészkek esetében emelkedik a leggyorsabban?Talán itt az ideje, hogy a gyermeknevelés vallását végre megkérdőjelezzük.

 A cikk írója orvos-kutatónő. A cikk eredeti angol változatát itt olvashatjátok.

Férfiként azt hiszem nem csak én küzdök az imádság kérdésével. Talán nem csak én vagyok elégedetlen az imaéletemmel. Szeretnék többet, szeretnék jobban imádkozni. Van, amikor arra is gondolok: szeretnék nagyobb eredménnyel imádkozni. Ha te is így vagy ezzel, érdemes meghallgatnod mit mond Jézus, milyen a jó imádság? Lukács evangéliuma 18. része alapján beszéltem erről.

 

Olyan kultúrában élünk, ami minimalizálja a férfiszerepet, alulértékeli az apák fontosságát és általánosságában hajlamos tagadni a férfi nemet, mint szükséges dolgot. A 60-as, 70-es években kezdődött női feminista mozgalomtól kezdve, folytatva az olyan gondolatokig, hogy a nőnek nincs is igazán szüksége a férfira, hiszen szinte mindent meg tudnak tenni a családban, amit az apa tesz, a férfiszerep már idejétmúlt. Sajnos néhányan elmennek addig, hogy a mesterséges megtermékenyítés tudományára hivatkozva azt is mondják, hogy a nőnek egyáltalán nincs szüksége a férfira, csak a spermájára.

De tényleg csak mint sperma donor hasznos a férfi, vagy mégis van valami, amit a feminista kiáltványok kihagynak? Valójában tanulmányok bizonyítják, hogy ez a gondolkodás hibás, és kihagynak egy igazán fontos dolgot. Összefoglalva azt állítják, hogy éppen a férfi az, aki túlnyomó többségében meghatározza a gyerekek morális és lelki, szellemi fejlődését. Három különböző tanulmány is erre a következtetésre jutott. Az egyiket a svájci állam, a másikat a Baptista Sajtó (Baptist Press) és a harmadikat a MSNBC (amerikai hírműsor szolgáltató) készíttette. Különböző források – állami, vallási és liberális média – mégis ugyanarra az eredményre jutottak. Mindhárom támogatja az apák gyerekekre gyakorolt hatásának  fontosságát – ez megrázó lehet azoknak, akik a „nincs szükség a férfiakra” klubba tartoznak!

Az apák és a gyermekek hite

Először is egy 2000-ben publikált svájci tanulmány kimutatta, hogy „az apa vallási gyakorlata az, ami a leginkább meghatározza egy gyermek jövőbeni gyülekezet látogatását”. Nézzük meg a számokat:

Anya és az apa rendszeresen jár gyülekezetbe:

  • 33%-ban a gyerekeik rendszeresen gyülekezetbe fognak járni
  • 25%-ban a gyerekeik egyáltalán nem fognak gyülekezetbe járni

Az anya rendszeresen jár gyülekezetbe. Az apa egyáltalán nem jár:

  • 2%-ban a gyerekeik rendszeresen gyülekezetbe fognak járni
  • 60%-ban a gyerekeik egyáltalán nem fognak gyülekezetbe járni

Az apa rendszeresen jár gyülekezetbe. Az anya egyáltalán nem jár:

  • 44%-ban a gyerekeik rendszeresen gyülekezetbe fognak járni
  • 34%-ban a gyerekeik egyáltalán nem fognak gyülekezetbe járni

Míg sokan azt hiszik, hogy a nő az „elsődleges szülő”, és a férfi nem is annyira jelentős, addig ezek a számok pont az ellentettjét bizonyítják. Össze se lehet hasonlítani a hatásukat – 2 a 44%-hoz! Igenis a férfiak, az ő hatásuk és gyülekezetbe járásuk számít a gyerekek szellemi fejlődésében, valamint jó indikátor arra nézve, hogy a családok mennyire tudják átadni hitüket a következő generációnak. Meglepő, hogy ha mindkét szülő jár gyülekezetbe a szám 10%-al kisebb! Én úgy gondolom, hogy azért, mert oly sok nő kritizálja a férjét ezen a területen, ezzel aláásva a férj tekintélyét és hatását a gyerekekre.

Ezek a számok eléggé lehangolók lehetnek az egyedülálló anyák számára, akik nagyon rosszul érezhetik magukat. Nem akarok elítélni senkit, és igazán együtt érzek azokkal a hölgyekkel, akik egyedül küzdenek, hogy a legjobbat tegyék a gyerekükkel. Természetesen segítségre van szükségetek másoktól, főleg a férfi szerepben, és Isten kegyelmét sosem lehet alábecsülni. De nem szabad becsapnunk magunkat! A gyermekek egyedül való nevelése a nem a legjobb eset. E hibás gondolkodás miatt, miszerint a férfi jelentéktelen, sok nő könnyen lemond a házasságáról és arról a fontos szerepről, amit a férj tud betölteni a gyerekeik életében. Sok nő állítja azt, hogy legalább olyan jó, vagy akár jobb szülők tudnak lenni férfiak nélkül, de ezek a számok ezt nem támasztják alá – sőt pont az ellenkezőjét mutatják.

Kiket akarunk elérni?

Akkor nézzük a számokat a Baptista Sajtó által közölt tanulmányból:

  • Ha egy családban az anya lesz először keresztény, akkor 17% az esély arra, hogy az egész család követni fogja.
  • Ha egy családban az apa lesz először keresztény, akkor 93% az esély arra, hogy az egész család követni fogja.

Sajnos annak ellenére, hogy ezek a tanulmányok megmutatják a férfiak értékét a hit családban való továbbadásában; a legtöbb gyülekezet nem foglalkozik ezzel a lehetőséggel. Nem törődnek a férfiakkal; nem tudják felhasználni a férfiakban levő szellemi potenciált. Amíg a gyülekezetek és a lelkészek nem tudják ezt a szellemi potenciált megcsapolni, ami a férfiakban van, addig az Egyház csak egy része tud lenni annak, aminek lennie kéne.

Tudom, hogy ez politikailag nem túl korrekt. De ha megnézzük a legtöbb amerikai keresztény gyülekezet felépítését, 60% vagy több a nő és 40% vagy kevesebb a férfi. Sajnos, a 40% többsége olyan férfi, akit a feleség úgy kell hogy elvonszoljon vasárnaponként a gyülekezetbe. Az Egyház annyira elnőiesedett, hogy az egyáltalán nem valós vagy jelentős sok férfinak. (További információért lásd David Murrow: Miért utálnak a férfiak gyülekezetbe járni? című könyve.)

Semelyik másik vallásban nem látszik ez csak a nyugati kereszténységben. Nem lehet tetten érni az iszlámban, judaizmusban vagy buddhizmusban – ez kizárólag a mi problémánk, hogy a férfiak visszahúzódnak vagy elzárkóznak attól, hogy bármilyen jelentős dologban részt vegyenek. A keresztény egyháznak jobb munkát kell végeznie a közösségekben, hogy a férfiakat bevonják, és az apákat elérjék. Ha így lesz, a családok learatják az istenfélő férfiak hatásának gyümölcsét, ami cserébe nagy erőt fog adni az egyháznak, gyülekezeteknek mindenütt.

Gyerekek apák nélkül

Végül nézzük meg az MSNBC tanulmányát, hogy az apák mennyire befolyásolják a gyerekek morális döntéseit. A tanulmány szerint: „azok a tinédzserek, akik apja jobban be van vonva az életükbe, kevésbé lépnek rizikós szexuális tevékenységbe, mint például a védekezés nélküli közösülés.” A férfi nem csak egy apró mellékes dolog, ahogy sokszor mondják. Az apáknak nagyszerű és nagyon fontos szerepük van a gyerekek életében és jövőjében – igazából a morális fejlődésben kétszeresen is.

Tehát amikor a nők úgy döntenek, hogy terhesek lesznek vagy örökbe fogadnak egy gyereket, hogy egyedül felneveljék, amikor egy anya úgy dönt, hogy a gyerekeik apja nélkülözhető, elválik a férfitól és csak minimális lehetőséget ad neki a gyerekkel való kapcsolatra, akkor egy nagyon lényeges és kulcsfontosságú dolog fölött elsiklanak az erős, magabiztos és istenfélő fiak és lányok nevelésében.

Amikor férfiak úgy döntenek, hogy elhagyják a gyerekeiket, akár házasságon kívülieket, elválnak vagy lemondanak róluk, vagy akár „jelen vannak, de mégis hiányoznak” apák a házban, akkor kihagyják a legnagyszerűbb lehetőséget, ami adatott nekik: az esélyt, hogy befolyásoló tényezők legyenek a következő generáció formálódásában.

Még nem látjuk a társadalom szétesését, ami olyan keveset gondol a férfi szerep értékéről, mint apákról. Ahogy a kultúránk egyre jobban leértékeli a férfiakat, egyre kevesebb férfi fog úgy dönteni, hogy aktív szerepet vállaljon a gyerekei életében, s a társadalmi betegségek tovább fognak növekedni. Egy nemrégi tanulmány a Pew Research Center által egy újabb ijesztő statisztikára hívja fel a figyelmet: 2008-ban az újszülöttek 41 százaléka házasságon kívül született (1960-ban ez 5% volt)

Ha tisztán akarjuk látni milyenek lesznek az apa nélküli gyerekek, nézzük csak meg a börtönrendszert. A bebörtönözöttek túlnyomó többsége erős apai befolyás nélkül nőtt fel, ami a morális és szellemi életét pozitívan befolyásolhatta volna. Az apa nélkül felnövő gyerekeknek több iskolai és magatartásbeli problémája van, magasabb az öngyilkossági hajlamuk, fokozottan a drogok, valamint a fiatalkori bűnözés veszélyének vannak kitéve, és a listát folytathatnánk sokáig. A hiányzó apák nagy űrt hagynak maguk után, akár válás, elhanyagolás vagy elfoglaltság miatt nincsenek jelen a családban – és mindezt a társadalmunk szenvedi meg.

Amint ezek a statisztikák is mutatják, itt az idő, hogy véget vessünk a „fiúk – mindegy, hogy veletek vagy nélkületek, hisz úgysem vagytok fontosak és szükségesek” gondolkodásmódnak, ami jelen van itt Amerikában. A férfiak igenis számítanak. Az apák nagyon fontosak és ezt minden apának és anyának, politikusnak, tanárnak és tanítónak, és főleg a lelkészeknek komolyan kell venniük.

Fordította: Jóföldi Barna

Kereso75 2015.03.30. 20:30

Vetés és aratás

Ha minden vágyad valóra válhatna, hogyan képzelnéd el az életedet 15 év múlva? Biztosan te is sok mindent szeretnél, de min múlik, hogy megvalósulhat-e?

A tanítás a közös budapesti baptista ifialkalmon hangzott el 2015. márciusában.

Újra aktuális a kérdés mindenkinek, aki pályaválasztás előtt áll, vagy ilyen korú gyermeke van: Milyen irányban érdemes továbbtanulnom?

Először is mindenkit biztatnék arra, férfiként pedig különösen, hogy tanuljon, mégpedig minél többet. Férfiként Isten ebben fokozott felelősséget bízott rád, mint családfenntartó. A terhekben természetesen a (majdani) feleséged is osztozhat, de ha gyermekeket szeretnétek, biztosan lesznek olyan időszakok, amikor ez inkább rád hárul majd. Magyarországon és bárhol máshol is a világon egyre inkább magasabb képzettséggel, komoly szaktudással lehet elhelyezkedni. Folyamatosan csökken a betanított és képzettséget nem igénylő munkák aránya, amit a technológiai fejlődés várhatóan csak fokozni fog.

Természetesen általában véve igaz, hogy diplomával jóval nagyobb az átlagfizetés és könnyebb is elhelyezkedni. Ugyanakkor arról ritkán írnak, hogy elhelyezkedési esélyek, illetve várható fizetés tekintetében is óriási különbségek vannak egyes szakok között.

Az alábbi ábrán azt láthatod, hogy Magyarországon különböző diplomákkal mennyire könnyen lehet elhelyezkedni, illetve, milyen bruttó átlagfizetésre számíthatsz két évvel a végzés után. A függőleges tengelyen mutatott illeszkedés azt jelenti, hogy 2 évvel a végzés után hány százalékban tudtak a szakirányuknak megfelelően elhelyezkedni a fiatalok. Ha megnézed az ábrát (ha kattintasz a képen, nagyobb méretben is megnézheted), megfigyelheted a tényt, miszerint a szakok nagyobb részében a végzettek alig több mint fele(!) tud elhelyezkedni szakirányának megfelelően.

Sokszor a magas felvételi ponthatár sem igazít el abban, hogy valójában mi a munkaerőpiacon a helyzet. Például a turizmus, vendéglátás szak, ami nagyon magas ponthatárral működik, és nagyon népszerű is a felvételizők körében, a valóságban nagyon rossz elhelyezkedési esélyeket és ezzel összefüggésben alacsony béreket kínál. Ez az összefüggés pedig általában is igaz: amire nincs kereslet, azért keveset is fognak fizetni.

Nyilván a szakválasztásnak van sok más szempontja is, mégis szerettem volna erre is felhívni a figyelmeteket, mert a választásodnak húsbavágó következményei lesznek, mely évekre meghatározhatja a saját és családod anyagi helyzetét. Lehet, majd siránkozni 4-6 év múlva - "én azt hittem, hogy" -, de ne feledd: "Amit az ember vet, azt fogja aratni" (Galata 6:7-8).leggyakoribb diplomák illeszkedése és átlagkereset.jpg Forrás: Educatio Nonprofit KFt felmérése

Férfiszeminárium 1: A férfi teste

Már hallgathatók az idei BalatonNet férfiszeminárium hangfelvételei.

Miben és miért más a férfi teste? Mit tehetünk a jobb szexuális életért a házasságban? Miért rossz és káros a pornó? Mik a nők és férfiak legfontosabb szükségletei a házasságban?

Az előadáshoz kapcsolódó diákat is megnézhetitek.

- Józsi drágám, kérlek menj le a boltba és vegyél egy kiló kenyeret és ha van tojás, akkor hozz tízet!
A férj hazaér és hoz 10 kiló kenyeret a boltból...hiszen volt tojás.

  • Sokszor csak egy apró kérdéssel tisztázódna, hogy pontosan mire is gondolt a másik.
  • Sokszor félreértjük a másik nemet, mert nem értjük, hogy ő milyen.
  • Sokszor azt hisszük, hogy a másik gondolatolvasó.
  • Sokszor hálát adunk, hogy tudjuk a másik nem gondolatolvasó!
  • Sokszor jól megmondanánk a tutit, hogy a másiknak milyennek kéne lennie.
  • Sokszor a magunk képére formálnánk a társunkat...de hála Istennek ez nem sikerül!
  • Sokszor szeretnénk, ha jól működne minden és nem lennének konfliktusaink.
  • És sokszor rájövünk, hogy a konfliktusaink nélkül nem fejlődhetne a kapcsolatunk...

Mert férfi és nő alapvetően különbözik egymástól:

3 fő témakörben lesz előadás és beszélgetés azokról a dolgokról, amiket nem beszéltek meg egymással. Szex, lelki dolgok, szellemi dolgok. Amikor a kommunikáció sok mindent már megoldana, még a nem tökéletesen felszínre hozott beszélgetések is. De legalábbis elindíthatnának egy jó irányba.

A férfi és női szemináriumokat egyaránt David Murrow: Amit a férjed nem mond el neked című könyve alapján tartjuk, amit a helyszínen meg ios vásárolhatsz majd.

Nem fogjuk megoldani a házassági problémáidat! Azt egyedül TI tudjátok. Viszont tudunk segíteni abban, hogy megmutatjuk mivel, hogyan, mikor érdemes foglalkoznotok, milyen irányba induljatok el. Az isteni ERŐ veled van! Van lehetőséged használni.

FFI szeminárium: Az ERŐ veled van!

1. Baljós árnyak - amit nem beszéltek meg a szexről. Előadó: Jóföldi Endre

2. Új remény - amit nem beszéltek meg a lelkedről Előadó: Révész Lajos

3. A jedi visszatér - történetek és gyakorlati tanácsok a másik oldalról - előadó: Révész Szilvia

Találkozzunk idén is a Balaton Neten augusztus 20-24 között!

Kereso75 2014.07.16. 08:06

Mégis

Hogy igazi-e a hitem, a nehézségekben jobban kiderül, mint bárhol máshol. Ha a megpróbáltatásokban azt tudom mondani: Igen Istenem, elestem ugyan, most padlón vagyok, de fel akarok kelni. Az így kipróbált hit, az igazán érett hit. Már pedig ahogy Fred Smith fogalmazott: „Nem hiszem, hogy Istent annyira érdekelnék a sikereink, mint amennyire az érettségünk.” De mit is kezdhetünk a nehézségeinkkel?

Miért vannak nehézségeink?

Azt mondja Pál: "a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet" (Rómabeliekhez írt levél 5. rész 3-4. verse). A nehézségek a megpróbáltatások Isten eszközei, hogy átformáljanak bennünket. Nem azért történnek meg velünk, mert Isten nem szeret, hanem pontosan azért, mert szeret. Ha azt mondanánk, inkább ne legyenek nehézségeink, valójában azt kérnénk, hogy kevésbé szeressen minket.

Nehezen fogadjuk ezt el ma, mert a szeretetről inkább, mint kedvességről, vagy toleranciáról gondolkodunk. C.S. Lewis írja A fájdalom című könyvében: "Az emberi szenvedést csupán addig nem tudjuk összeegyeztetni a szerető Isten létével, ameddig a "szeretet" szónak köznapi használatához ragaszkodunk és úgy nézzük a világot, mintha az ember állna a középpontjában. Pedig az ember nem középpont. Isten nem az ember kedvéért létezik. S az ember sem önmaga kedvéért él... Ha azt kérjük, hogy Isten érje be velünk úgy, amint vagyunk, ezzel azt kérjük, hogy ne legyen többé Isten. Ő azonban az, aki; szeretetét persze gátolja és taszítja az emberi természet bemocskolódása; de mivel szeret bennünket, mindent megtesz azért, hogy szeretetreméltóvá is tegyen... Isten nem azt a célt tartja szem előtt, amelyet itt és most a boldogságunknak mondanánk: akkor leszünk igazán boldogok, ha olyanná leszünk, ahogyan már akadálytalanul tud szeretni bennünket."

Így vagy úgy, de össze fogsz törni

összetörnek_vagy_összetörsz.jpg

A tojás kétféleképpen törhet össze. Kívülről, és akkor tönkre megy, esetleg maximum rántotta lehet belőle. Vagy belülről törik meg, és akkor élet születik. Igen, lesznek neked is, nekem is megpróbáltatásaink. Munkahelyen, a családodban, ahol csak megfordulsz. A kérdés, mi lesz veled ilyenkor? Vagy összetörök az események súlya alatt, vagy belülről török össze. Megalázom magam Isten előtt és az ő segítségét kérem: Segíts rajtam, bocsáss meg, újíts meg kérlek.

Legyőzhetetlen

Nelson MandelaNelson Mandela kiemelkedő személyisége volt a XX. századnak. Ő lett a dél-afrikai köztársaság első fekete bőrű elnöke. A faji alapú megkülönböztetés ellen harcolt egy politikai párt vezetőjeként. 44 évesen ítélték el előbb 5 év kényszermunkára, aztán később életfogytiglanra. Összesen 27 évet töltött börtönben. 1990-ben, 71 évesen szabadult elnöki kegyelemmel. Aztán néhány év múlva elnök is lett, és később Nobel békedíjat is kapott. Börtönéveiből 18 évet a hírhedt Robben szigeten őrizték, mely a politikai foglyok legszigorúbb börtöne volt. Mandela egy interjúban elmondta, a börtönőr így fogadta: „Ez az a sziget. Ez az a hely ahol meg fogsz halni.”

Az idő nagy részében követ kellett kalapáccsal apróbb darabokra törniük. 27 év börtönben. Semmilyen kilátás nincs a szabadulásra. Életfogytiglanra ítélték. Hogyan maradhat meg bármilyen reménység egy ilyen helyzetben? Később elmondta, William Ernest Henley: Legyőzhetetlen című verse, ami inspirálta és rabtársainak is sokszor elmondta:

Az éj börtöne nem enged,
Fogva tart, de a sötétből
Hálát adok az Istennek,
Hogy a lelkem meg nem tört.

Az élet mért rám szenvedést,
De én nem sírok, nem csüggedek,
Ha véres is e halánték,
Nem hajtom le fejemet.

A haragon és könnyön túl,
Árnyak prédája a lélek;
Mégis, ha veszély tüze gyúl,
Láthatjátok, nem félek.

Utamon, mi utolér,
A csapásokat hárítom.
Én felelek lelkemért,
A sorsom én irányítom

Nelson Mandela nem adta fel, és később olyan alázattal tudott hozzáállni az ellenfeleihez, mint kevesen. A börtön volt az ő pusztája, amin Mózes is keresztül ment, mielőtt vezető lehetett volna. A vers írója William Ernest Henley sem kis nehézségekkel küzdött. 12 éves korától Tubekulózissal, tüdőbajjal küszködött. Egyik lábát térd alatt amputálni is kellett a betegség miatt 20 éves korában. Újságíróként dolgozott Londonban, amikor ismét hosszabb időre kórházba került, mert a jobb lába is kezdett elfertőződni, és azt mondták neki, lehet azt is amputálni kell. Ilyen körülmények között írta ezt a verset. 

A lelkem kapitánya én vagyok

A vers utolsó sora szó szerinti fordításban: a lelkem kapitánya én vagyok. Mit jelent ez? Te döntöd el, hogy az életed nehézségeivel mit kezdesz. Nem dönthetjük el, lesznek-e nehézségeink. Mert lesznek. Azt sem dönthetjük el, mik lesznek azok a nehézségek. De azt eldönthetjük, mit kezdünk velük. Összetörsz kívülről, és akkor nem tudsz tovább menni, vagy összetörsz, de belülről, és azt mondod: Jézus, segíts rajtam, vigyél tovább kérlek. Adj új életet.

Azt mondja Pál: a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet. Csak te dönthetsz arról, hogyan fogsz hozzáállni az életed nehézségeihez. Feladod, vagy úgy döntesz, ahogy a legyőzhetetlenek: Mégis. Akkor is tovább megyek.

A cikk a Békevár gyülekezetben 2014. július 13.-án elhangzott igehirdetés alapján készült. Az igehirdetést itt meghallgathatod.

Nelson Mandela életútjának egy részét megeleveníti az Invictus - Legyőzhetetlen című film.

Vélhetőleg a Németországtól elszenvedett 7-1-es vereség a brazil sporttörténet egyik legmegalázóbb pillanata volt, ha ugyan nem a legmegalázóbb. Már a 29-ik perc hírhedtté vált, amikor 5-0 volt az állás, és nyugodtan mehetett lefeküdni bármely szurkoló, anélkül, hogy a lényegről lemaradt volna. Még két német gól, és egy brazil. Számomra viszont megérte a végéig fennmaradni, hogy a meccs végén néhány nagyon rövid bejátszásban láthassam David Luizt és egy másik brazil játékost imádkozni. Mi ebben a különleges? – kérdezhetitek.

david_luis_imádkozik.jpg

Kiemelném első sorban a következetességüket és azt a képességüket, hogy megvallják hitüket a kedvező, vagy kedvezőtlen időben is. A nemes jellem bizonyítéka hűségesnek maradni, meggyőződésed mellett kiállni, akkor is, ha ez semmi hasznot nem hoz. Azután: ez a gesztus erőteljesen és véglegesen széjjelszakítja a focishow fátylát, amely mindeddig premier-plánban volt, és alárendeli egy felsőbb rendű esemény valóságának. Az első dolog, amit ők ezzel üzennek, hogy a megaláztatás – még ha a történelem legnagyobbikának nevezzük is – nem lehet annyira fontos, mint egy másik univerzum: az, amelyben e dolgoknak más (m)értékük van.

Az sem számít, hogy akik látták őket, hisznek-e Istenben, vagy sem. Ami számít, hogy az imádkozó brazil futballisták közvetetten kinyilvánították, hogy a foci nem minden. Még egy világbajnokság elődöntője is lehet apróság; hogy a dolgok látszólagos fontossági rendje teljesen különbözik azok valóságos értékrendjétől. Olyan ez, mint egy megvilágosodást adó orvosi beavatkozás, amely képes széttörni a megrendezett előadások és az illúziók kemény páncélját; megszünteti a szemet bántó varázslatot, és aláaknázza a sportok kortárs vallását, elűzve trónjukról annak hőseit és isteneit. Keresztyén szempontból figyelemre méltó tény, hogy az imádság egy sikertelenség végpontján születik meg. Láttam sikerek utáni imádságokat, de veszteség utánit nem nagyon. Nem jelenti, hogy nem volt ilyen, legfeljebb nem került kamerák elé.

Ugyanakkor, bár vannak rendelkezések, melyek a sportpályán történő vallásos megnyilvánulásokat korlátozzák – a két lefilmezett brazil focista – semmibe vették ezeket. Ezt jelenti a hitedet nyilvánosan vállalni, az ezt követő következményekkel együtt. És van itt még valami. Létezik egyféle babonás, ill. megfelelést hajhászó vallásos érzület azok között a sportolók között, akik mindenféle jelekkel, mozdulatokkal igyekeznek ilyen téren (is) népszerűséget szerezni maguknak. De azok a sportolók, akiknek van erejük a vereség után is imádkozni – nem ebbe a sablonba tartoznak.

Ez a fajta viselkedés eszembe juttatja C.S. Lewis mondását a frontharcosokról: abban az esetben, amikor két hívő katona, akik egymással ellenséges csapatokban harcolnak, lelövik egymást, nyugodtan mehetnek kézen
fogva a menny felé. A dolgoknak ez a „felülről” történő látása képesíti ezeket a sportolókat is, hogy átlépjék a sikertelenség érzelmi töltődésének a határait, úgy, hogy közben helyes perspektívába helyezik azt.

Végülis bár szívesen lefeküdtem volna az első félidő után, nem bántam meg, hogy a kíváncsiságtól hajtatva fennmaradtam. Egy megalázó vereséget imádsággal lezárni – a legcsodálatosabb finálé. David Luiz imádkozott akkor is, amikor megnyerte a Szuperkupát, és akkor is, amikor elvesztette ezt az elődöntő mérkőzést.

 A cikk megjelentetésére a fordítón, Takács Zoltánon keresztül engedélyt kértünk a szerzőtől.