Ha minden vágyad valóra válhatna, hogyan képzelnéd el az életedet 15 év múlva? Biztosan te is sok mindent szeretnél, de min múlik, hogy megvalósulhat-e?

A tanítás a közös budapesti baptista ifialkalmon hangzott el 2015. márciusában.

Hogy igazi-e a hitem, a nehézségekben jobban kiderül, mint bárhol máshol. Ha a megpróbáltatásokban azt tudom mondani: Igen Istenem, elestem ugyan, most padlón vagyok, de fel akarok kelni. Az így kipróbált hit, az igazán érett hit. Már pedig ahogy Fred Smith fogalmazott: „Nem hiszem, hogy Istent annyira érdekelnék a sikereink, mint amennyire az érettségünk.” De mit is kezdhetünk a nehézségeinkkel?

Miért vannak nehézségeink?

Azt mondja Pál: "a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet" (Rómabeliekhez írt levél 5. rész 3-4. verse). A nehézségek a megpróbáltatások Isten eszközei, hogy átformáljanak bennünket. Nem azért történnek meg velünk, mert Isten nem szeret, hanem pontosan azért, mert szeret. Ha azt mondanánk, inkább ne legyenek nehézségeink, valójában azt kérnénk, hogy kevésbé szeressen minket.

Nehezen fogadjuk ezt el ma, mert a szeretetről inkább, mint kedvességről, vagy toleranciáról gondolkodunk. C.S. Lewis írja A fájdalom című könyvében: "Az emberi szenvedést csupán addig nem tudjuk összeegyeztetni a szerető Isten létével, ameddig a "szeretet" szónak köznapi használatához ragaszkodunk és úgy nézzük a világot, mintha az ember állna a középpontjában. Pedig az ember nem középpont. Isten nem az ember kedvéért létezik. S az ember sem önmaga kedvéért él... Ha azt kérjük, hogy Isten érje be velünk úgy, amint vagyunk, ezzel azt kérjük, hogy ne legyen többé Isten. Ő azonban az, aki; szeretetét persze gátolja és taszítja az emberi természet bemocskolódása; de mivel szeret bennünket, mindent megtesz azért, hogy szeretetreméltóvá is tegyen... Isten nem azt a célt tartja szem előtt, amelyet itt és most a boldogságunknak mondanánk: akkor leszünk igazán boldogok, ha olyanná leszünk, ahogyan már akadálytalanul tud szeretni bennünket."

Így vagy úgy, de össze fogsz törni

A tojás kétféleképpen törhet össze. Kívülről, és akkor tönkre megy, esetleg maximum rántotta lehet belőle. Vagy belülről törik meg, és akkor élet születik. Igen, lesznek neked is, nekem is megpróbáltatásaink. Munkahelyen, a családodban, ahol csak megfordulsz. A kérdés, mi lesz veled ilyenkor? Vagy összetörök az események súlya alatt, vagy belülről török össze. Megalázom magam Isten előtt és az ő segítségét kérem: Segíts rajtam, bocsáss meg, újíts meg kérlek.

Legyőzhetetlen

Nelson Mandela kiemelkedő személyisége volt a XX. századnak. Ő lett a dél-afrikai köztársaság első fekete bőrű elnöke. A faji alapú megkülönböztetés ellen harcolt egy politikai párt vezetőjeként. 44 évesen ítélték el előbb 5 év kényszermunkára, aztán később életfogytiglanra. Összesen 27 évet töltött börtönben. 1990-ben, 71 évesen szabadult elnöki kegyelemmel. Aztán néhány év múlva elnök is lett, és később Nobel békedíjat is kapott. Börtönéveiből 18 évet a hírhedt Robben szigeten őrizték, mely a politikai foglyok legszigorúbb börtöne volt. Mandela egy interjúban elmondta, a börtönőr így fogadta: „Ez az a sziget. Ez az a hely ahol meg fogsz halni.”

Az idő nagy részében követ kellett kalapáccsal apróbb darabokra törniük. 27 év börtönben. Semmilyen kilátás nincs a szabadulásra. Életfogytiglanra ítélték. Hogyan maradhat meg bármilyen reménység egy ilyen helyzetben? Később elmondta, William Ernest Henley: Legyőzhetetlen című verse, ami inspirálta és rabtársainak is sokszor elmondta:

Az éj börtöne nem enged,
Fogva tart, de a sötétből
Hálát adok az Istennek,
Hogy a lelkem meg nem tört.

Az élet mért rám szenvedést,
De én nem sírok, nem csüggedek,
Ha véres is e halánték,
Nem hajtom le fejemet.

A haragon és könnyön túl,
Árnyak prédája a lélek;
Mégis, ha veszély tüze gyúl,
Láthatjátok, nem félek.

Utamon, mi utolér,
A csapásokat hárítom.
Én felelek lelkemért,
A sorsom én irányítom

Nelson Mandela nem adta fel, és később olyan alázattal tudott hozzáállni az ellenfeleihez, mint kevesen. A börtön volt az ő pusztája, amin Mózes is keresztül ment, mielőtt vezető lehetett volna. A vers írója William Ernest Henley sem kis nehézségekkel küzdött. 12 éves korától Tubekulózissal, tüdőbajjal küszködött. Egyik lábát térd alatt amputálni is kellett a betegség miatt 20 éves korában. Újságíróként dolgozott Londonban, amikor ismét hosszabb időre kórházba került, mert a jobb lába is kezdett elfertőződni, és azt mondták neki, lehet azt is amputálni kell. Ilyen körülmények között írta ezt a verset. 

A lelkem kapitánya én vagyok

A vers utolsó sora szó szerinti fordításban: a lelkem kapitánya én vagyok. Mit jelent ez? Te döntöd el, hogy az életed nehézségeivel mit kezdesz. Nem dönthetjük el, lesznek-e nehézségeink. Mert lesznek. Azt sem dönthetjük el, mik lesznek azok a nehézségek. De azt eldönthetjük, mit kezdünk velük. Összetörsz kívülről, és akkor nem tudsz tovább menni, vagy összetörsz, de belülről, és azt mondod: Jézus, segíts rajtam, vigyél tovább kérlek. Adj új életet.

Azt mondja Pál: a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet. Csak te dönthetsz arról, hogyan fogsz hozzáállni az életed nehézségeihez. Feladod, vagy úgy döntesz, ahogy a legyőzhetetlenek: Mégis. Akkor is tovább megyek.

A cikk a Békevár gyülekezetben 2014. július 13.-án elhangzott igehirdetés alapján készült. Az igehirdetést itt meghallgathatod.

Nelson Mandela életútjának egy részét megeleveníti az Invictus - Legyőzhetetlen című film.